Retró: Elhódította a chipseteknek járó koronát az Nvidia?

Az Intel Core 2 Duo processzorai már közel fél éve elérhetőek és nagyon kedvező fogadtatásra leltek. Annyira, hogy sokan küldenek email-t a véleményünket kérdezve, hogy melyik is a legjobb platform a Core 2 Duo rendszerhez. Egészen mostanáig a válasz egy Intel chipset lett volna, de megérkezett a konkurencia: az Nvidia nForce 680i SLI vezérlője akar lenni a vitathatatlan bajnoka a Core 2 Duo processzoroknak. Természetesen mi meg akartuk tudni, hogy valóban az is vagy sem…

Először is le kell szögezni, hogy bár a mai chipsetek különböző funkciókat támogatnak és más-más felhasználói réteget céloznak meg, semmilyen teljesítménybeli különbséget nem fogunk tapasztalni egy P965, 975X vagy nForce 680i SLI chipsetes alaplap között, amikor elindítjuk a Windows-t és nekiállunk napi teendőinknek. Csak ha a funkció-tudatos, teljesítmény-éhes vagy tuning-őrült tömegbe tartozol, akkor fogod igazán értékelni az óriási tuning potenciált és a beállítási lehetőségek garmadáit.

Az Intel P965 és 975X chipsetek jelentik a biztos alapot, egyrészt azért, mert a legtöbb Intel alapú rendszert az Intel saját chipsetje hajtja, másrészt pedig, mert az Intel processzorok tradicionálisan Intel chipsettel futnak a legjobban. Annak ellenére, hogy a 975X már több mint egy éve elérhető, még mindig felső kategóriás termének számít – az ICH7 déli híddal van párosítva és emiatt számos interfész opcióval rendelkezik. Viszont a legfrissebb vezérlő a P965, mely már az ICH8-as déli hidat használja, még több csemegével rendelkezik. Ma már rengeteg 965 és 975-ös alaplap elérhető. Retró: Elhódította a chipseteknek járó koronát az Nvidia? részletei…

Garantált minőség és szakértelem az irodatakarításban

Azzal mindenki tisztában van, hogy nem könnyű minőségi takarítói munkát végezni, hiszen, ha máshol nem a saját otthonában szokott nap, mint nap, de legalább időnként kisebb nagyobb takarítást végezni, vagy legalább segíteni a takarításban. Tehát ajánlatos cégük takarítására irodatakarításban gyakorlott, hozzáértő vállalkozást alkalmazni. Garantált minőség és szakértelem az irodatakarításban részletei…

Segítség! Elveszett a telefonom! Mit csináljak?

Egy korábbi, “A mobilfon-zűrzavar rendbetétele” című írásunkban szó volt egy elterjedt tévhitről, miszerint az elvesztett telefonokat le lehet nyomozni – vagy nem lehet, ami inkább igaz. Egy, a CNN oldalán megjelent cikkben a pennsylvania-i rendőrség megtalált egy Sprint-előfizetőt, akinek tízéves gyermekét így helikopteren azonnal be tudták szállítani a várt szívátültetésre. De mihez kezdünk egy nem működő telefonnal? Ha elromlott, mert leejtettük, és nem lehet megjavítani? És mit tegyünk telefonunk ellopása esetén?

Sok kellemetlenséget tud okozni az ellopott vagy elveszített telefon. Az egyszerűség kedvéért először ezekkel az esetekkel foglalkozunk, de később foglalkozunk a meghibásodással is.

Miért fontos?

Az első probléma, hogy ismerőseink listája rögtön hozzáférhető egy idegen számára, aki megtalálja a telefont. Ez akár zaklatási ügyekhez is vezethet – vevőszolgálatosként magam is találkoztam ilyennel. A tolvaj felhívhatja ismerőseinket, komoly galibát okozva – vagy minket kezdhet zaklatni, hiszen a legtöbb telefonon saját adataink is megjelennek. Ez különösen nagy probléma kormánydolgozók számára, vagy aki titkos munkát végez, munkája és kapcsolatai bizalmas jellege miatt.

Másik lehetséges probléma az előfizetésünkhöz való hozzáférés. Valaki fog egy telefont, online regisztrál szolgáltatásokra, és jól összezavarja az eredeti tulajdonos életét. Vagy egyszerűen megváltoztatja szolgáltatásainkat, bejegyzett címünket, újabb telefonokat vesz számlánk terhére stb. Elég ehhez egy gondatlan vevőszolgálatos, aki nem törődik az előfizető biztonságával.

A legtöbb telefon fotókat és dokumentumokat is tárolhat. Személyes jellegüknél fogva ebből is komoly gondok adódhatnak.

Végül, hozzáférhetnek hangüzeneteinkhez. Néhány telefon megjegyzi a jelszót, és automatikusan megadja, amikor hangpostánkat tárcsázzuk. Kedves, ugye? A kijelzőn nem látjuk, mi történik, csak tárcsázzuk a hangpostánkat, majd halljuk, hogy “Önnek üzenete érkezett…” Nem túl biztonságos, igaz?

A merevlemezek 15 éve: kapacitás és sebesség

Nem egyszerű időket élünk, ha az adattárolási iparág helyzetére tekintünk. A folyamatosan megjelenő, egyre jobb minőségű multimédiás tartalmak egyre jobb élményt nyújtanak, de lényegesen növelik adattárolási igényünket is. A zenék és videók miatt a korábbi kapacitások már nem elegendőek, így a 3.5″-os diszkek kapacitása is kénytelen volt megnőni; most a plafon a 750 GB. A teljesítmény sajnos nem volt képes ilyen mértékben növekedni.

Hihetetlen, hogy az iparágban mennyi konszolidáció zajlott le az utóbbi időben. A Maxtor megvette a Quantum-ot, majd beolvadt a Seagate-be. A Hitachi, a Samsung és a Western Digital alkotják a másik tábort.

A Seagate kapacitás tekintetében első 750 GB-os 3.5″-os modelljével (Barracuda 7200.10), míg a Samsung népszerű halk működése és jó ára miatt. A Western Digital 10,000 RPM-es Raptor-ja évek óta a leggyorsabb, bár ez inkább belépő szintű profi modellnek tekinthető. A Samsung előnye az első hibrid meghajtó megteremtésében lehet, hiszen ez az egyetlen gyártó, amelyik mágneses és flash adattárolók gyártásával egyaránt foglalkozik.

A mai 3.5″-os diszkek maximum olvasási sebessége nagyjából 55 MB/s, míg hozzáférési idejük 15 ms vagy kevesebb. A leggyorsabb diszkek 70 MB/s sebességgel és 13 ms hozzáférési idővel büszkélkedhetnek. A Western Digital Raptor-t 85 MB/s és 8 jellemzik, így a Windows bootolása villámgyors, de az ár magas, a kapacitás pedig kevés.

A kérdés persze az, hogy mit jelentenek ezek a számok a többi alkatrészhez viszonyítva? Mire számíthatunk a régebbi modellekhez képest? Egy újabb diszk szükségszerűen gyorsabb egy régebbinél?

Szétnéztünk a laborban, s találtunk néhány, még működőképes őskövületet. A leginkább meglepő az egészben, hogy ezek az MS DOS 5.0 és a Windows 3.1 korában születek, mégis használhatók még.

Mennyit dob a cache a teljesítményen?

A legelső processzor, ami L2 cache-sel készült (bár még nem volt integrálva), a Pentium Pro volt, 1995-ben. 256 vagy 512 kB másodszintű gyorsítótárat helyeztek el az áramköri lapon, ami jelentős előrelépést jelentett a korábbi Pentium processzorokhoz képest, amelyek alaplapra szerelt gyorsítót használtak. A Slot 1 modulra épített Pentium II megjelenésével saját cache-memóriát kapott a processzor. De csak a Pentium III socket 370-es második generációja óta kerül a cache magára a processzorlapkára. Ez azóta nem változott, viszont a gyorsítótár mérete különbözhet processzortípuson belül is. Megéri-e több pénzt fizetnünk a nagyobb cache miatt? Régebben nem volt érdemes.

Mérhető volt a teljesítménykülönbség, de ez olyan kicsi volt, hogy megérte az olcsóbbat választani. A Core 2 Duo előtt pedig sohasem volt lehetőségünk háromféle cache-méretből választani.

A Pentium 4 első generációján 256 kB volt az L2 cache mérete (Willamette, 180 nm) és 512 kB a legsikeresebb, második generáción (Northwood, 130 nm). A Celeron képviselte a korszerű és olcsó termékek első generációját azonos technikai alapon, azzal a különbséggel, hogy kisebb volt a cache mérete és az FSB/mag órajele. Később további szolgáltatásbeli különbségek jelentkeztek, így jobban különváltak a piaci célcsoportok.

A 90 nm-es Prescott maggal köszönt be az 1 MB-os cache, és erősítette az Intel asztali processzortípusainak gerincét, amíg le nem váltotta a 65 nm-es Cedar Mill, 2 MB cache-sel. Éppen ebből használt az Intel kettőt, amikor megalkotta a Pentium D 900 sorozat második generációját. Igaz, a magasabb órajel és a nagyobb cache nem számított sokat, legalábbis akkor. Azóta sokminden változott; a Core 2 Duo (Conroe, 65 nm) jobb teljesítménye és alacsony fogyasztása már erősen összefügg a cache méretével.

Az AMD-nek nagyon meg kell gondolnia, mennyi cache-t épít termékeibe. Egyszerűen azért, mert a szilícium mérete meghatározó, amikor a 65 nm-es termelés még nem elégíti ki a keresletet, és továbbra is érezhető a gazdaságtalan, 90 nm-es technológiától való függés. Az Intelnek megvan az az előnye, hogy minden középkategóriás processzorát 65 nm-es technológiával készíti, s már tervezi is az L2 cache további növelését. A következő Core 2 generáció a 45 nm-es Penryn maggal készül, akár 6 MB is lehet a gyorsítótára. Vajon csak marketingfogás, vagy a duzzadó L2 cache valóban jobb teljesítményhez vezet? Járjunk utána!

Aopen Mobile On Desktop (MoDT) termékek

Amióta napvilágot látott az Intel Core Duo processzora, folyamatosan arról kérdezősködünk a hardvergyártóknál, hogy tervezik-e olyan alaplapok kiadását, amelyek támogatják az új processzorokat a mobil vonalon. A válasz legtöbbször az volt, hogy ezeknek a piaca túl kicsi. Nem hinnénk, hogy ez így lenne, mivel több alkalmazás van a gyors, energiatakarékos PC-kre, mint a legtöbben gondolnánk – főleg, amint csökken azok mérete is.

Az alacsony fogyasztású, mobil processzorokon alapuló asztali megoldások nem újak. Az AOpen adta ki az első Pentium M alapú MicroATX-es alaplapot is (855GM chipset), még 2004-ben; őket a DFI követte. tavaly pedig mindkét gyártó 915GM alapú termékeket vettek fel a kínálatukba, támogatva ezzel az új Pentium M Dothan családot, a gyorsabb, 533-as FSP mellett. Bár mindkét platform megfelelő volt asztali megoldásnak, mégis nagy részük üzleti vagy ipari megoldásként terjedt el – ATM-ekben, információs terminálokban és egészségügyi rendszerekben. Aopen Mobile On Desktop (MoDT) termékek részletei…

A Crossfire Xpress 3200 az nForce4 SLI x16 kihívója

Az ATI mostanság jelentette be a következő generációs PCI Express chipset az AMD Athlon 64 processzoraihoz. A terméket viszont már Radeon Xpress-nek, hanem Crossfire Xpress 3200-nak nevezik. Ez az elnevezés kívánja hangsúlyozni a duális grafikai képességeket, amelyeket a legfontosabbnak ítélnek a mai mainstream és high-end platformok vonatkozásában. Valódi, duál PCI Express x16 megoldás áll így szemben az Nvidia osztott csatornájú változatához képest, míg egy középszintű déli hídnak kell szembeszállnia az Nvidia funkciógazdagságával.

Az ATI és az Nvidia harca a piaci részesedésért szinte attól fogva folyamatos, hogy a mainsteam 3D grafika megjelent, azonban ez esetben már nem csak a 3D grafikára korlátozódik. Mindkét gyártó rájött arra is, hogy a videókártyák piacán megszerzett jó hírnevét érdemes felhasználnia alaplapi chipsetek esetében is. Kéz a kézben, szinte minden területen megjelenik a párhuzamosítás – a processzorok immáron a többmagosság irányába tartanak, míg két vagy három grafikus csip igyekszik elosztani egymás között a 3D-s terhelést. Mi lehet jobb egy olyan platformnál, ami még a grafikai csipek eladásait is segíti? Felkészültünk rá vagy sem, a duál grafikai csipek megérkeztek. A Crossfire Xpress 3200 az nForce4 SLI x16 kihívója részletei…

Különleges, Socket AM2-es alaplapok tesztje

Csak azért, mert mindenki az Intel Core 2 Duo processzorokról beszél, még nem szabad megfeledkeznünk az AMD-ről sem. Most végre igazán kiforrott AM2-es alaplapok is rendelkezésre állnak az Athlon 64, Athlon 64 X2, Athlon 64 FX és Sempron processzorok alá. A közelmúltbeli árcsökkentések következtében ráadásul az AMD még mindig jobb ár/teljesítmény mutatóval rendelkezik, mint az Intel.

Ezen felül, a 940-tűs AM2 foglalat egy jó darabig velünk marad: ez szolgál ugyanis az eljövendő 65 nm-es processzorok alapjául. Az alacsonyabb fogyasztású processzorok támogatásához elegendő lesz tehát egy egyszerű BIOS-frissítés.

Különleges, Socket AM2-es alaplapok tesztje részletei…