Vezetéknélküli zenehallgatás a digitális otthonban (1 rész)

Ha az Intel-nek, és a többi piacvezető cégnek igaza lesz, akkor 2006 a digitális forradalom éve kell, hogy legyen. Ez várhatóan azt eredményezi majd, hogy a számítógépek és az egyéb elektronikai eszközök egybeforrnak, s a számítógép egy szórakoztató központtá válik. Ennek jegyében az Intel még a szlogenjét is megváltoztatta ‘Intel inside’-ról ‘Leap Ahead’-re (ugrás előre). Az Intel mégis kénytelen össze-vissza ugrálni, mert a digitális forradalmat erősen gátolja a számítógépet és az egyéb elektronikai eszközöket áthidaló interfészek hiánya.

Tekintsük például a számítógép hifire való kötését. A legtöbben sztereo RCA kábelt használnak az erősítővel, vagy rádiótunerrel való összekötésre. Mi azonban az optikai szálas megoldás használatát ajánljuk amikor csak lehet, mivel ez a kábeltípus egyáltalán nem érzékeny az elektromos zavarokra, így nem is tapasztalhatunk akkora zajszintet, mint egy hagyományos kábel esetében. Az optikai kábel azonban drága, főleg akkor, ha rejtve szeretnénk elvezetni, némileg több kábel felhasználásával.

Ennél szebb megoldás a forrás és a lejátszó berendezések összekötésére a rádiófrekvenciás átvitel. Bár a Bluetooth-t és a Wireless LAN-t már feltalálták, majdnem minden, a digitális otthonba illeszkedő eszköz valamely saját szabadalmon, vagy a fenti technológiák egyikén alapul. (vagy a DECT szabványra) Ez a Logitech Wireless Music családjára is vonatkozik, ami a Bluetooth 2.0-t használja.

Az iPOD Wireless Music System-jéről már ejtettünk szót korábban, így most a vezetéknélküli fejhallgatókat és a PC-s változatokat vizsgáljuk meg közelebbről. Mindhárom képes együttműködni, így együtt egy elég jópofa audio-hálózatot lehet felépíteni belőlük.